Politikának tűnő elmebaj

„A minap egy tizenhét éves kislány azt fejtegette a lezárni kívánt hídon egy riporternek, hogy diktatúrának nem nevezné azt, ami itt van, hiszen akkor, ott biztosan nem beszélgethetnének, de ő úgy érzi, hamarosan az lesz. Nos, akkor szeretném őt is és minden gyűlölködésben megszomorodott Orbán-fóbiást felvilágosítani arról, hogy azt, amit a kimutathatatlan támogatottságú Párbeszéd ittfelejtett politikai aktivistái megengednek maguknak a katolikus egyház gyalázása közben, valóban csak a legsötétebb diktatúrákban lehetett tapasztalni. Az elállatiasodott kommunisták szellemi utódai egyelőre még nem ölnek papokat, nem tesznek földönfutóvá templomjáró híveket, nem alakítják át koszlott raktárakká a templomokat, de én úgy érzem, simán megtennék, ha tehetnék. Ezért a lehető leghatározottabban, mondhatni keményen szólítsuk föl Barabás Richárdot és bandáját, hogy azonnal hagyják abba ostoba akciójukat, ne csak a Széll Kálmán téren, hanem egyszer és mindenkorra mindenütt. Különben…

Nincs persze különben, ezzel élnek vissza a nyúlbátorságú szúnyogcsődörök, ezért nem rendeznek hasonló performanszot az iszlám és Mohamed témakörében. Könnyebb azon élcelődni, hogy a Magyar Katolikus Egyház összenőtt a Fidesszel, a kormány hitbuzgó nagyvonalúsággal adakozik a mi adónkból az adót nem fizető egyházaknak, amiért azok tudják, hogy cserébe kinek a politikai támogatására kell buzdítaniuk híveiket. De ez még csak a politikai suttyóság azok részéről, akik olyanok örökségét vették át lelkesen, akik amellett, hogy egyházi személyeket gyilkoltak, megfosztották minden vagyonuktól, gátlástalanul kisemmizték az egyházakat, és most elvárnák, hogy önerőből, pusztán keresztényi szeretetből lássanak el az államtól átvállalt, meglehetősen költséges feladatokat. Mintha Gyurcsányt hallanánk. Ám nagyobb baj az, hogy ész és hit nélkül beleokoskodnak kifejezetten vallási kérdésekbe is, büszkén vállalt természetességgel csinálva komplett hülyét magukból.”

Nyitókép: Képernyőkép/Magyar Nemzet